Bukósisak akció a farsangi buliban

A farsangi, beöltözős bulik általában nagyon megosztják az embereket. Van, aki odáig van értük, alig várja, hogy a legújabb jelmezében tündökölhessen, miközben már az este elején valószínűleg olyan ittas lesz, hogy rá sem lehet majd ismerni, és tényleg nem a kiváló álca miatt. És persze van a másik oldal, ahol azok állnak, akiket pedig annyira irritál ez az egész, hogy inkább el sem mennek a jelmezes mulatságokra. Én szeretek beöltözni, de már nem annyira, hogy epekedve várjam ezt az időszakot, hanem egyszerűen csak, ha éppen van egy ilyen jellegű buli, ami amúgy is érdekelne, akkor kitalálok valami frappáns maskarát és kicsit újra gyerek leszek egy estére.

Legutóbbi farsangi bulin is így tettem. Az egész váratlanul ért, ugyanis nem akartam azon a hétvégén sehova sem menni, de aztán felhívott az egyik jó barátom és közölte, hogy farsangi bulit szerveznek a zenekarával a próbatermükbe. Nem lesz nagy felhajtás, csak a legközelebb álló személyeket hívják, és persze aki nem húz jelmezt, az mindenkinek jön egy sörrel. Ez elég komoly fenyegetésnek hangzott, úgyhogy bármennyire is nem volt már időm jelmezekben gondolkodni, erőt vettem magamon, és kitaláltam, hogy motorosnak öltözöm. Ehhez szerencsére nem kellett sok mindent beszereznem. Öcsém bukósisakját kölcsönkértem, illetve a szekrényem aljában találtam egy régi bőrkabátot, melyhez felvettem a bőr hatású nadrágomat, egy fekete csizma kíséretében, és bumm megszületett a kiváló motoros jelmez. Nagyon ciki volt így végig vonulni a fél városon. És ha belegondolok, hogy régebben még direkt öltöztem így – leszámítva persze a bukósisakot –, akkor mindig egy kicsit szégyenérzetem támad. De hát persze fiatal korában sok badarságot csinál az ember, és szerencsére sok év távlatából szinte már meg sem kövezik ezek miatt. Utazás közben azért nem vettem fel a bukósisakot, de ahogy a terem közelébe értem, már a lépcsőn beledugtam a fejemet. Borzasztó érzés volt, nem is tudom, hogy öcsém hogy lát ki belőle, és nekem csak egy sötét lépcsőn kell lemennem, neki meg még a vezetésre is kell koncentrálnia a sötét plexi mögül. azóta megtudtam, hogy ő nem szokta a plexit lehúzni, de nekem muszáj volt, mert ez részét képezte a tervemnek.

A haditervem állneve bukósisak akció is lehetett volna, ugyanis kitaláltam, hogy most kivételesen nem a figyelmetlenségemből adódóan, hanem csak a móka kedvéért kések egy kicsit, méghozzá azért, hogy pontosan akkor érjek oda, amikor a srácok elkezdik a koncertet, és végig az első sorban úgy tomboljak, hogy ők közben azt sem tudják, hogy ki vagyok. Kicsit féltem, hogy a gesztusaimról, vagy a hangomról majd fel fognak ismerni, de már itt volt az ideje ennek a merényletnek. Így is tettem hát, vettem a büfében egy sört, és bementem az első sorba leengedett plexivel. A bukósisak akció sikeresnek bizonyult egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy nagyon jó az álcám, csak éppen így nem férek az italomhoz. Közben a színpadon már ment a zúzás, meg az értetlenkedés, láttam a fejekből kiálló kérdőjeleket, amikor épp rám néztek a bandatagok. Mindeközben én pedig csak azzal szenvedtem, hogy hogyan maradjak inkognitóban, miközben végre hozzájutok a sörömhöz. Annyira lefoglalt ez a kérdéskör, hogy teljesen elfelejtettem a zenére koncentrálni, de legalább bevillant egy gondolat, hogy kérek szívószálat a sörömhöz. Elszaladtam a büfébe ismét, de sajnos ez a szívószál már nem volt annyira érthető sisakon belül, mint az iménti „Kérek egy sört!” megszólalásom. De a bukósisakot nem vehettem le, mert a pultos is a haverunk, és nem akartam senki miatt veszélyeztetni az akciót. Mire kitalálta, hogy mit szeretnék, addigra már a koncert nagy része lezajlott, így alig volt alkalmam hallgatni a zenéjüket.

Mikor vége lett a koncertnek, odamentem a gitároshoz, aki a nevemen szólítva rám köszönt, és nagyon nevetett az alakításomon. Kiderült, hogy már a járásomból rám ismertek, és aztán alig bírták ki, hogy a szívószálas, sörivásos próbálkozásaimnál ne röhögjék el magukat. A dobos le is szidott, hogy legközelebb ne nevettessem már legalább a zenészeket, mert vigyorogva nem lehet gonosz zenét játszani. Így végül minden próbálkozásom ellenére megbukott a bukósisak akció,  de utána legalább hatalmasat buliztunk.