Karrierem története: biztosra mentem a startnál

Kötöttetek már életre szóló barátságot valakivel egy zenei fesztiválon? Hát párkapcsolatotok indult már onnan? Ezek sokkal valószínűbb dolgok, mint ami velem történt. Engem itt fedezett fel a menedzserem.

A zene mindent jelent számomra, amit az ember érezni képes. A boldogságot és örömet, a szomorúságot és elkeseredést, reménytelenségek és vágyakat, őrületet és unalmat. Tudom, hogy sokan vannak még így vele, legalábbis ha szavakkal próbálják kifejezni mindezt, de azt is tudom, hogy belül mindenki másképp érzi és éli meg ezeket az érzéseket. Éppen ezért, már koratinédzser koromban el kezdtem járni fesztiválokra. Először csak kisebb fesztiválokra engedett el apukám és csak egy két napra, de tizenhét évesen már teljes heti belépőm volt a Sziget fesztiválra, ami sok minden más mellett teljes zenei paradicsomnak számított nekem. Itt történt meg velem, hogy egyik lustálkodó délután oda jött hozzám egy idősebb férfi és egy nő azzal, hogy egy modellügynökségnél dolgoznak, és szerintük én pont oda való vagyok. Nem nagyzolni akarok, tudtam, hogy szép vagyok, de mégsem akkor szálltam le a falvédőről, és tudtam, hogy egy fesztiválon nagyon kell vigyázzon magára az ember, főleg, ha lány. Kértem, hogy meséljenek nekem az ügynökségről és hogy kikkel dolgoznak együtt, de amikor meg akartak hívni egy italra, természetesen elutasítottam és nem tágítottam a barátaim mellől. Minden esetre, adtak egy névjegykártyát és teljesen pozitív élményekkel váltunk el. Eldöntöttem, hogy mindenképp utána fogok nézni a dolognak, mert a modell szakma mindig is érdekelt, szerettem a kamerák előtt illegni, billegni, valamint öltözködni.

Amikor haza mentem és mondtam apának a dolgot, kicsit nagyot nézett. Elmagyaráztam neki, hogy nagyon szeretném kipróbálni a modell szakmát, de természetesen nem akarok bele ugrani semmibe. Viszont, ha ők egy valós modellügynökséget képviseltek, akkor jó lenne velük dolgozni, mert már ismernek és azt mondták, hogy nagyon tetszek nekik. Apa ekkor állt elő egy szuper öltettel. Felhívta a magannyomozo.eu weboldalt működtette magánnyomozót és néhány szóban elő állt a problémával. Azonnal időpontot egyeztettek, és két napra rá már ott ültünk a Haiszky Magánnyomozó Iroda vendégeknek fenntartott székeiben.

A magánnyomozó természetesen 100%-osan megértette az aggályainkat és azonnal el is vállalta a munkát. Úgy egyeztünk vele, hogy ez a nyomozás egy különleges egyvelege lesz a környezettanulmánynak és az üzleti partner ellenőrzésének. Azt mondta Haiszky, azért tartja fontosnak, hogy ne csak a cégnek nézzen utána, hanem legalább ennek a két embernek, akik a névjegykártyát adták nekem, mert szerinte, attól, hogy egy modellügynökség valósan ténykedik, lehet, hogy az ott dolgozó emberek titokban visszaélnek a fiatal lányokkal.

Szóval, a környezettanulmány azt jelenti magánnyomozói szemmel, hogy Haiszky utána nézett ennek a két embernek, hogy milyen életmódot élnek, milyenek a családi, baráti és munkahelyi viszonyai, milyen emberi és jellembeli tulajdonságokkal rendelkeznek. Tulajdonképpen megismerte őket nekem előre, hogy ne én kelljen végig járjak ezen a rögös úton, esetleg ne kelljen pofára esnem közben. Természetesen a környezettanulmánynak úgy kell elkészülnie, hogy sem a megfigyelt személyek, sem azok környezete nem tud róla semmit. Izgalmas, nem?

Az üzleti partner ellenőrzése során pedig a modellügynökség állapotfelmérő vizsgálata készült el. Haiszky úgymond a színfalak mögé nézett, hogy mi történik az ügynökségnél. Itt még olyasmiket is készített a magánnyomozó számunkra, mint cégtörténet, vagyonkutatás valamint pénzügyi és gazdálkodási állapotfelmérés. Ezek mondjuk engem nem érdekeltek, de apa, aki cégvezető igazgató, nagyon boldogan merült el a nyers betűhalmazok és számadatok tengerében.

A végeredményről röviden annyit tudok mondani, hogy csupa pozitívum derült ki. A modellügynökség egy leányvállalata egy külföldi, nagyobb ügynökségnek. Ez után csak részlegesen nézett utána Haiszky, de azt mondta, hogy jó nevű cégről van szó, első nekifutásra semmi rosszat nem talált róluk, úgyhogy a nemzetközi kapcsolatok és munkák fele is nyugodtan nyithatok majd az ügynökségen belül. A helyi cégről pedig, a nyers adatokon kívül, amit apa úgy élvezett, azt tudta meg, hogy egyetlen egyszer volt egy zaklatási ügy, valamikor hét évvel ezelőtt, amit természetesen eltussoltak, viszont a fotóst, aki az elkövető volt, azonnal kirúgtak az állásából. Tehát oda figyelnek a modelljeikre és nem bántalmazzák őket, éppen csak annyi van, hogy nem verik nagydobra, ha valami történik. Apának mondjuk ez annyira nem tetszett, de miután a nyomozó elmesélte a környezettanulmány eredményeit is, megnyugodott. Mint kiderült, ha oda megyek, akkor tulajdonképpen a fesztiválon megismert nő lenne a menedzserem, aki foglalkozik velem és a munkáimmal. Ő egy tanult nő, nyíltan vállalt feminista, három gyerek édesanyja, nem voltak soha bírósági ügyei, minden rendben van a környékén. A férfi, akivel találkoztam, már kevésbé lenne az utamban az ügynökségnél, mivel olyan beosztásban dolgozik az ügynökségen belül, hogy nincs közvetlen kapcsolata a modellekkel. Amúgy róla még annyi derült ki, hogy meleg, aminek ez esetben apa kifejezetten örült, valamint, hogy szeret inni. De a jó hír az, hogyha megrészegedik, akkor inkább érzelgős lesz és sírni kezd, minthogy agresszívvá váljon. Tehát nem jelent veszélyt. Eszméletlen, hogy a csávó miket meg nem tud a nyomozás közben, igaz? Apa azért is választotta egyből őt, mert anno ő végezte a hűtlenségi nyomozást is anya ellen, aki titokban rettenetesen átjárt apa eszén, mert többszörösen is meglopta és folyamatosan szeretői voltak.  Na de mindegy, ez szomorú dolog, nem szeretek erről beszélni, ha eszembe jut, inkább mindig zenét hallgatok.

Szóval az lett, hogy apa elengedett az ügynökséghez és azóta egyre jobban alakul a karrierem és én ennek nagyon örülök. Már több híres nevet is sikerült megismernem a szakmából. És mindezt először is annak köszönhetem, hogy jókor voltam jó helyen, másodszor pedig annak, hogy apa ismer egy ilyen szuperügyes magánnyomozót.