Reggie zenész házat épít első fejezet: Éljen a konyha!

Életem a zene, ez nem vitás, szóval, amikor hivatást kellett választani, akkor nem is volt kérdés, hogy zenész lesz belőlem. csak azt kellett kitalálnom, hogy milyen zenész legyek. Sok stílus érdekelt, és sokban otthon is éreztem magam, de ami a szívemhez a leginkább közelálló talán, az a reggie. Kidolgoztunk a zenésztársaimmal egy új féle popos reggie stílust, alapítottunk egy zenekart, és elkezdtük népszerűsíteni magunkat. Először csak a videó megosztókra tettünk fel számokat, aztán megérkeztek az első koncert megkeresések, mára pedig, mondhatni híresek lettünk. Szerencsére olyan szinten beindult a biznisz, hogy mindannyian felhagytunk azóta a polgári állásunkkal, és csak a szenvedélyünknek, a zenének hódolunk hivatásszerűen. És eljutottunk arra a szintre, hogy a barátnőmmel a múlt hónapban vettünk egy házat. Érdekes lesz, mert teljesen mások az elképzeléseink arról, hogy milyennek szeretnénk kialakítani az otthonunkat.

Ő folyamatosan a modern dolgokat hajtja, olyan stílus neveket mondd nekem, hogy még életemben nem hallottam, én inkább a komfort és a hagyományos berendezések híve vagyok. Sokat vitatkoztunk már ezen, de mivel én úgy is kevesebbet vagyok otthon, és nincs is annyira időm ezzel foglalkozni, abban maradtunk, hogy szabad kezet kap. Persze azért igyekezzen törekedni arra, hogy minden kényelmes legyen, ne olyan csiricsáré, amilyeneket először mutatott, illetve hogy legyen egy saját szobám, ahol csak az van, amit én szeretnék. Ebben megegyeztünk és mind a kettőnk jóváhagyta.

Most óriási lázban van, és egész nap a netet bújja, hogy milyen újdonságok vannak, illetve, hogy mik a legdivatosabb ötletek. Amire nagyon rá van gyógyulva, az a konyha.

Már vagy 200 képet mutatott, hogy milyen konyhaszekrények, meg mindenféle kütyük vannak. Az mondjuk, nem igen zavarja, hogy én maximum enni járok a konyhába, egy teát sem tudok megfőzni, de mégis egyre csak a konyhákat mutogatja. Még a székek kiválasztásánál van valami halvány elképzelésem, hogy milyen lenne jó, de a többi, meg mondom őszintén, hidegen hagy. Pláne a konyhaszekrény, amihez valószínűleg soha, semmi közöm nem lesz. Azért meghallgatom, mert nincs rosszabb a női hisztinél. Már egy párszor meghallgattam, hogy engem nem is érdekel, meg én mindent magasról letojok, ami neki pedig igazán fontos, szóval több ilyen beszélgetést nem szeretnék. Inkább végig hallgatok mindent, és amennyire megy, figyelek, még akkor is, ha egyáltalán, a legkisebb mértékben sem érdekel a mondanivalója.

Pedig lenne olyan rész, amiről szívesen beszélgetnék. Például a nappali nagyon is érdekelne. Régi vágyam egy óriási kanapé, ami kényelmes és fetrengős. Hidegen hagy a kárpit színe, vagy a kanapé formája, csak az érdekel, hogy nagyon, de nagyon kényelmes legyen, és amikor egy nehéz nap után hazatévedek, jól essen rá leheveredni és hesszelni.

Vagy érdekel például az ágy a hálóban. Hogy jó széles legyen, és a matrac legyen kemény. Egyszerűen nem tudok puha matracon aludni, nem tudom mi miatt. Szóval ez például egy fontos aspektus, nem, mint a konyhaszekrény, ami teljesen hidegen hagy.

A saját szobámat már nagyon jól kitaláltam, az egy mini stúdió lesz valószínűleg bárpulttal és csocsó asztallal. Szeretném, ha hangszigetelt lenne, hogy áthívhassam nyugodtan a haverokat sörözni, amikor csak kedvem tartja, és ezzel ne zavarjam a páromat. Mi, zenészek kicsit fordított életet élünk, mint más emberek, éjjel dolgozunk, nappal alszunk, így előfordul, hogy mikor hajnalban hazajövünk dorbézolni a haverokkal levezetésként, akkor a barátnőm nem örül. Ha hangszigetelt lenne a szoba, ez a probléma is megoldódna. Próbáltam ezt megosztani a párommal, de nem nagyon figyel rám, folyton csak a konyhabútort magyarázza. Tudom, hogy szeret főzni, de azt nem gondoltam, hogy ekkora jelentősége lesz az építkezés folyamán ennek a helységnek. alig várom, hogy kiválassza, hogy másról is lehessen majd beszélni. Még az is megfordult a fejemben, hogy segítek neki, beleszólok, hogy gyorsítsam a folyamatot, de mikor megpróbáltam még plusz ötleteket adtam, szóval ez sem jött be.

Azt mondják, az ember az első házat az ellenségének, a másodikat a barátjának építi és csak a harmadikat magának. De ki a bánat él túl három építkezést? Ennek az egynek kell tökéletesnek lennie. Arról meg már nem is beszélve, hogy rengeteg pénzbe kerül, és jó sokat kellene hakniznom ahhoz, hogy ennyi házat felépítsek.

Szóval ennek kell minden igényünket kielégítőnek lennie. És persze hosszútávon kell gondolkodnunk, mert ha esetleg megérkezik egy (vagy több) gyermek, akkor már tuti nem vágunk bele az építkezésbe.

Remélem, a karrierem is tovább ível felfelé, és hamar be tudjuk fejezni a házat. De amit még ennél is jobban remélek, az az, hogy hamar kiderül, milyen bútorral lesz telerakva az a nagyon fontos konyha.