Zenélni szeretnél? Akkor dobj fel egy ablakszigetelést, hogy nyugodtan hangoskodhass és kezdj hozzá!

Sokakban felmerül a kérdés, így bennem  is, hogy vajon mennyire tesz jót a zeneiparnak a globalizálódás és az, hogy egyre inkább úgymond semmissé válik a zene értéke, hiszen ma már egy internet hozzáféréssel szinte minden valaha szalagra vett vagy rögzített dalt és lemezt megtudunk találni, még csak nem is kell hozzá különösebben kutakodni. Való igaz, hogy egy házibuliban mondjuk sokat segít ha az ember azonnal berakhatja a kívánt dalt és nem kell hozzá különösebben nagy köröket tenni. Viszont szerintem van ennek egy nagy hátulütője is, méghozzá az, hogy annyira biztosnak, természetesnek vesszük azt, hogy minden itt van a kezünkben, hogy nem is igazán becsüljük meg azt. Régen amikor még csak kazettáról, maximum CD-ről és kicsit később már bakelitről hallgattam zenét szinte teljesen magával ragadott és átéreztem az egész hangulatát. Az a 10-12 dal, ami éppen a lemezen volt csak az enyém volt és még azé, akivel megosztottam, nem volt sok, de kívülről ismertem minden számot, sőt, egy saját készítésű „házi dobcuccal” komplett koncerteket kerekítettem egy-egy nagylemez köré, na ez volt az igazi feeling haha. Összességében a spontán, szimplán örömből fakadó zenehallgatást vélem eltűnni azzal, hogy ma már szinte azonnal próbálnak minden dalt befuttatni, amire egy picit is költöttek a nagy kiadók, menedzsmentek és ezzel nincs idő arra, hogy az ember kiélvezze azt, ami van. Tegyük hozzá gyorsan, hogy a popzene ilyen szintű előretörése mellett nincs is miről beszélni, sajnos az a műfaj mindig is erről szólt, csakhogy mostanra teljesen kisajátította a maga számára a mainstream zene piacát és ez az uralkodó trend: gyorsan, egyszerűt, bulizósat. Az, hogy mondjuk hallgassunk meg egy lemezt, ne adj Isten járjunk utána kik csinálnak még hasonló vagy szimplán csak jó zenét egyre inkább eltűnik.

Mit lehet ez ellen tenni vagy még pontosabban kell-e? Én mint gyakorló zenész igyekszem azzal a tudattal együtt élni, hogy ezen változtatni már nem lehet. Ha szeretnél befutni vagy valamit elérni ebben a szakmában akkor a megadott szabályokat tisztelve kell játszani. Például az internetnek köszönhetően hatalmas növekedése van a potenciális követőidnek, hiszen egy kellően rámenős reklámkampánnyal bárkihez el lehet jutni, aki rendelkezik okos telefonnal vagy PC-vel. A probléma inkább az, hogy nagyon kicsi a feljebbjutási perspektíva. Ha nem állsz be a tehetségkutatós zenekarok és zenészek sorába, esetleg nem írsz egy popslágert a rádióknak szinte teljesen lehetetlen, hogy a szűkebb körű műfaj specifikus adókon kívül más is játszani fogja a dalaidat. Persze, kemény munkával (amiben én magam is hiszek) el lehet jutni odáig, hogy mégis találsz magadnak egy rést a páncélon de összességében erre nagyon nehéz kezdőként apellálni. Idehaza talán egy kicsit torzítottabb a kép, hiszen a piac jóval kisebb, mint külföldön, így nem is akkora tömegeket kell megmozgatni ahhoz, hogy valaki komolyabban is felfigyeljen rád. A legfontosabb még mindig az, hogy meg tudd alapozni a rajongói körödet, amihez a legfontosabb hozzávaló a folyamatos és kitartó koncertezés. Hiszem, hogy akár rock, akár blues, jazz, country vagy alternatív zenével próbálkozol megtudod csinálni a szerencsédet, hogyha elég kitartóan keresed a megfelelő célközönséget. A fontos ugyanis az, hogy lássák rajtad, hogy ha meghívnak tudsz vinni magaddal egy alap közönséget, akik aztán a klubok bevételét hozzák. Manapság ezek a számok egy kezdő bandánál egyáltalán nem magasak.

Ha tehát ez megvan akkor visszatérünk az eredeti téma- és probléma körhöz: tényleg segít az, hogy ma már bárki megoszthatja a zenéjét a neten keresztül bárkivel? Szerintem a kulcsszó itt is a megfelelő felkészülés és tudás. Ma már kifejezetten oktatják tanfolyamok keretén belül, hogy hogyan kell megfelelő módon terméket csinálnod a zenédből, produkciódból. Én is tervezek egy ilyenen részt venni, ugyanis a legfontosabb elv – bármennyire is tetszik ez vagy sem – a profizmus és az üzleti érzék, amivel ma már tényleg legalább egy zenekari tagnak rendelkeznie kell ha tényleg szeretnétek magasra jutni hosszú távon. Ha megnézel egy interjút egy-egy feltörekvő, kortárs bandával szinte kivétel nélkül megemlítik a helyes marketing fogások szerepét a karrierjükben. Sajnos ma már annyi inger éri a fogyasztókat, hogy nagyon jól meg kell komponálnod a reklámodat ahhoz, hogy téged válasszanak.

Mondhatni a kihívás elfogadva. Úgyhogy nekünk, fiatal, ambiciózus zenészeknek egy dolgunk maradt: dobjunk föl egy ablakszigetelést (hangszigetelés céljából) és adjunk neki! Közben pedig próbáljunk odafigyelni, hogy mindent a kezünkben tartsunk. A magyar zenei élet szerintem nem halott csak kevesen vannak, akik valóban azon dolgoznak, hogy a vegetatív állapotból valami kimondottan élő, új, izgalmas dolog szülessen. Ha pedig kizárólag a rockzenéről beszélünk, nos, ott mindez hatványozottan igaz. Nem a legbiztosabb befektetés erre feltenni az életünket, de ha ezért élünk akkor nincs más, csinálni kell!