A zenének nem lehet ellenállni

A pörgős életforma nem egy egyszerű dolog. Mikor az ember akármilyen fáradt is, lehúzott 8 órát a munkában már negyedik napja, utána pedig szintén beiktatott valami kis edzést, tréninget vagy bármit, így este későn ér haza, elintézi az otthoni teendőeket, majd alvás. Ez igen fárasztó tud lenni. Amikor pedig jön a várva várt hétvége, ahol az elképzelés szerint kipihenjük az egész hetet, jönnek a barátok is, akik elrángatnak ide-oda, bulikba meg egyéb helyekre, ezzel romba döntve minden álmodozásunkat az otthon kényelméről és a filmezésről. Aki ilyenkor nemet tud mondani, az szerencsés helyzetben van, de vannak, akik egyszerűen képtelenek rá. Ilyen az egyik barátom is, és elmesélt egy igen jó történetet.

Néhány hónapja történt, mikor éppen hazaért a munkából csütörtök este azzal a felemelő tudattal, hogy másnap nem kell bemennie dolgozni, és a pénteki napja abszolút szabad lesz, mert senki nem számít rá, hogy nem dolgozik. Ennek megörülve rögtön el is indított egy mosást, és kicsit rendet rakott (de tényleg csak kicsit, hagyott másnapra is). Ekkor megcsörrent a telefon. Az egyik ismerőse hívta, egy egyetemi buliba akarta elrángatni. Először nem akart elmenni, gondoltam végre pihen egyet otthon, majd hétvégén úgyis lesz, de csak nem tudott nemet mondani. Ráadásul élő zene lesz, amit amúgy is imád, lévén ő maga is zenész. „10 perc és indulok”- letette a telefont, és elkezdett készülni. Ekkor jött rá a szörnyű felismerés, hogy az összes nadrágja (mind a kettő) bent van a mosógépben. Azonnal próbálta felrángatni a tetejét, de ez a próbálkozása sikertelen volt, és mindamellett értelmetlen is, hisz vizes nadrágban nem tud elindulni. Ekkor átment, hogy a lakótársától kölcsönözzön egyet (akivel egyébként jóba van), de ő éppen vidéken volt, és mint kiderült, a cuccai nagy részét hazavitte. Azonban egyet otthagyott. Egy sixgear motoros nadrág volt. A kényszer nagyúr, így felvette azt, mondván a srác úgysem haragszik meg, és vigyázni fog rá. Ez hiba volt.

Végre eljutott a buliba, ami a kollégium hátsó udvarán volt. Ott már javában ment az italozgatás, szólt a zene, voltak különböző versenyek, kajafőzés, meg minden, ami egy egyetemi buliba kell. Ő beállítottam ebben a motoros nadrágban, ezzel rendkívüli figyelmet kölcsönözve magának. Nem mindenki mászkált ilyen menő cuccban. Legalábbis menőnek tartotta, bár a hozzá párosított tornacipő, és az, hogy minimum 2 számmal nagyobb volt, nem épp egy motoros magazin címlapsztárságával fenyegette. A motoros nadrág nagyon jól nézett ki, csak kellett volna hozzá egy motor is. Meg a többi ruha. De mindegy is, nekilátott az egyetemi életnek. Mármint ennek a részének. Rögtön meg is célozta az egyik bográcsot, és kért magának paprikás krumplit. A földön állt neki elfogyasztani, ami az első rossz ötlet volt. Miközben próbált leülni, a műanyag tányér füle meghajlott, és ráborult a nadrágjára. Semmi baj, gondolta, megoldja. Letörölte, és mintha meg se történt volna, folytatta a bulit. Aztán meghívták egy sörpong meccsre, melyet természetesen nem utasított vissza. Mondanom se kell, hogy itt többször landolt ital a nadrágján, ahogy az ellenfél a dobással felborította a poharukat. De ez nem volt elég, mivel veszítettek, így át kellett mászniuk négykézláb a pad alatt. A térdprotektorok itt nagyon jól jöttek, és persze óvatosan ment, nehogy kárt tegyen a nadrágban. Ezután bulizott egy jót az egyik egyetemi zenekar koncertjén. Elmondása szerint nagyon jó zenéket játszottak. Neki elhiszem, a zenei ízlése merőben hasonlít az enyémhez. Itt szerencsére semmi incidens nem történt, ami a nadrágját érintette volna, bár többen rákérdeztek, hogy mégis miért van ez rajta. Ő abszolút nem jött zavarba, poénosan kezelte a dolgot, és egyszerű, de vicces válaszokat adott. Ettől gyorsan elterjedt a híre a buliban, és még többen mentek oda hozzá beszélgetni, és meghívták különböző italokra is. Késő éjszaka volt, és az ismerőse, aki hívta, kicsit túlzásba vitte az alkohol fogyasztást. Hazakísérte, de az odavezető úton a nadrágot érte még egy incidens, köszönhetően ennek a srácnak. Ezt inkább nem részletezem. Miután végre hazaért, levette a nadrágot, másnap kitakarította, és megfogadta magának, hogy többet ilyet nem tesz, bár egészen jól érezte magát benne. Csak ilyen helyre nem venné fel többet. Maradandó sérülés nem volt rajta, teljesen rendben volt, viszont lelkiismereti okokból elmondta a lakótársának. Fel volt készülve, hogy nem fog örülni. Elmesélte neki pontosan, hogy mi történt, mire a barátja: „Semmi probléma, én is átéltem vele hasonlókat!”.